Szörnyetegek
280 megtekintés
Szörnyetegek
Túl az Óperencián, távol a világ zajától, fejszék csattogásától, az óriások földjén, mint a mesék országában, élnek a Szörnyetegek. Nem azoknak születtek. Sok-sok évvel ezelőtt látták meg a Napot. Magasan volt, a szabadságot kínálta, az életet. Elérhetőnek tűnt. Csak nőni kellett. Versenytárs volt bőven, aki lemaradt, pusztult. Senki sem sajnálta, tovább ! A gyilkos erejű harcban óriások dőltek ki, sziklák pattantak, törzsek reccsentek. Az élni akarás mindenek fölött. Az ifjú titánok ellenállhatatlanok voltak. Az egyesült erők is lepattantak róluk. A félelemmel vegyes tisztelet észrevétlenül telepedett rájuk. A roppant erőtér az égig ér. A napfényben úszó ágak csúcsait emberi szem nem láthatja, a koronákban tobzódó madarak énekét senki nem hallja. A gigászok nem néznek lefelé, magabiztos erőt árasztanak. Nem tudják hogy ők a Szörnyetegek. Ezt csak mi tudjuk, kicsik és gyávák, kik megszólalni sem merünk, csak döbbenten nézünk fölfelé, miközben észre sem vesszük hogy az élet szikrái peregnek ránk. Még le sem kell érte hajolnunk. A fennsík uralkodóinak végtelen hatalma van. Évszázadokban mérik az élet rendjét. Nem lehet velük szembeszállni. A hatalmas törzsek óriási koronákat tartanak. A mozdulatlan bölcsesség végtelen nyugalommal dacol az idővel. A percek itt nem számítanak. A természet törvényei meghátrálnak. Nem kell megfejtenünk semmit, ez egy más világ. A háborítatlan ősi közösség, az élet forgataga. Ahol vannak kicsik és nagyok, gyávák és erősek, bátrak és óriások, gyengék és kegyetlenek. És itt vannak a szépséges Szörnyetegek, akik nélkül az egész nem érne semmit.
Ezek is érdekelhetnek...
A legfrissebb publikált írásaim
Az 560*-as számú barlang. Ék-rés
Az ék nem hasítja szét a sziklát
