A varázsló álma
274 megtekintés
A Varázsló álma.
Nem várt. Sem engem, sem mást. Csak ott volt. Dolgát elvégezte. Olyan korban, mikor volt mit tenni. Mikor nagy kincs volt egy gondolat. Mikor még nem voltak szavak. Mikor az élet nem ért többet egy kavicsnál. Mikor a szenvedés és a halál természetes volt. Mikor a véres küzdelem csak a puszta életben maradásra volt elég. Hatalmát Istentől kapta. Sebezhetetlen volt, még mos is az. Álmában is. Fáradhatatlan volt. Törvények nélküli világban kellett varázslónak lenni. Aki démonokkal harcolt. Aki villámokat irányított, és hegyeket mozdított el. Bíztak benne. Csak benne bíztak. Felnéztek rá és remegve figyelték. Ő volt az, ki elültette a civilizáció magjait. Milliószámra kellett hogy egy is kicsirázzon. Hogy az értelem szikrája egyszer is megvillanjon. Teltek az évek. Ezer és ezer. És tízezer. Tette a dolgát. Az idő nyomot hagyott rajta. Vonásai lassan megkeményedtek. A tudás, az érzelmek nélküli bölcsesség, a nyugalmat árasztó szigorú tekintet mindent átitatott. Lerakta az alapköveket. Szellemisége örökre fennmaradt. Már nem volt rá szükség. Szemei lassan lecsukódtak. Arca nem mozdul többé. Lelke megszilárdult. A megkövült varázsló örök álmát alussza. E világot már nem látja. Talán jobb is így. Álmod legyen szép. Ezer és ezer évig.
Ezek is érdekelhetnek...
A felperzselt csend
Ki sem kell nyitni szemedet
Halnali súlytalanság
Az egyetlen, megismételhetetlen pillanat
Hideg csend
Hol van a szél amikor nem fúj ?
Mocsári kockásliliom
Csak az arra érdemesek láthatják
A kockásliliom távozása
A fájdalmas elmúlás is lehet gyönyörű
Hóvirág a síron
Katonaként őrzi az emléket is
Tavaszi szellő
Csak rajtad múlik hogyan látod a világot
A legfrissebb publikált írásaim
Az 560*-as számú barlang. Ék-rés
Az ék nem hasítja szét a sziklát
Címkefelhő
A felperzselt csend Halnali súlytalanság Hideg csend Mocsári kockásliliom A kockásliliom távozása Hóvirág a síron Tavaszi szellő